Sorsot nem cserélnék senkivel

Sorsot nem cserélnék senkivel

Gyerekkoromban, már alsósként is szívesen cseréltem volna életet az osztálytársaim nagy részével. Sőt, emlékszem már oviban csodáltam azt a kislányt, aki karatézott és rendszeresen tartott nekünk is mini karateedzést - itt még nem gondoltam, hogy cserélnék, de emlékszem az érzésre: „neki biztos jobb”, talán a magabiztossága vonzott.

Alsósként viszont már egyértelműen olyan szemmel néztem az osztálytársaimat, hogy kivel érné meg cserélnem. Ha tehettem, a szüleiket is megfigyeltem – ez ugye fontos tényező volt a döntésben 😀.

Felsősként is figyeltem, kinek könnyebb. Itt tisztán megjelent, hogy könnyebbet keresek, nem pusztán jobbat. Én inkább olyan életet szeretnék, ami könnyebb.

Másik gyerek bőrébe akartam bújni, hogy ezzel egy másik családban élhessek. Ahol könnyebb, békésebb, szeretetteljesebb az élet.

Középiskolásként egyszerre lett még nehezebb és került egyre közelebb a felnövés (értsd költözés) ígérete. De azért 14-15-16 évesen még nem telik olyan gyorsan az idő, mint mostanság. Elengedtem, hogy másik családot akarjak, megjelent bennem, hogy végre a saját életemet akarom élni, a saját értékrendem és elképzeléseim alapján. Ahol könnyebb, békésebb, szeretetteljesebb az élet.

Egyetemistaként már a saját életemet élhettem, így nem is akartam másik családot. Viszont … én akartam másik ember lenni. Figyeltem a társaimat: lazábbak, szociálisabbak, könnyebben adnak elő, és akár biztosak a válaszban, akár csak egy jó ötletük van, jelentkeznek. Úgy éreztem, belőlem mindez hiányzik. Abból főztem, ami volt: szorgalom, kitartás, eltökéltség. Fel is zárkóztam. Így végül oké lettem magammal, végre jó volt nekem lenni.

Nem sokáig…

Fiatal felnőttként, majd felnőttként is hasonlítgattam magamat másokkal és a sorsomat másokéval. Sokakat láttam tehetségesebbnek, sikeresebbnek, elégedettebbnek. Szívből örültem nekik, szívesen töltekeztem ezzel az energiával, mintát kaptam arra, hogy igenis, meg lehet csinálni, lehetséges kiteljesedettebb életet élni. De azért ott volt a „bárcsak én is”, „bárcsak nekem is”.

Aztán rájöttem, hogy sorsot nem cserélnék senkivel. Ezt választottam, ebben van számomra a legnagyobb fejlődési potenciál. Kinek ez könnyebb, kinek az nehezebb. Mindenki éppen annyi nehézzel van itt, amit elbír, amit fel tud dolgozni. És minden, amit megdolgozunk, erőforrássá vál(toz)ik. Hajrá mindannyiunknak 🙂

Karina 💚

Weöres

Több blogbejegyzés

Időtlenség és oldódás

Hisz a mozgás, az változás. Ez a változás aztán a láthatóban is szükségszerűen megnyilvánul.

Megkérdeztem a könyvespolcot, hogy mit olvassak és működött!

Már az első oldalak alapján tudtam, jobb könyv nem is kerülhetett volna a kezembe! Így történt, hogy ezt a könyvet aztán tényleg isteni időzítésben olvastam. 😀

Túl a napéjegyenlőségen

Hivatalosan is ősz lett, túl vagyunk a napéjegyenlőségen, a Nap a déli égbolton folytatja az útját, így a nyári aktivitásból, a cselekvésből mi is elindulhatunk befelé.

Minden kezelés más

Itt most az az előre, hogy megállunk. A fejét és a vállát érintve, erős jelenléttel csak tartottam a teret, hogy töltődhessen ebben a kilazult állapotban.

Kapcsolat

Ha bármi kérdésed felmerül, keress bátran!

Probáld Karina

+36 30 900 5248

Kapcsolat
Tájékoztatás: Az általam nyújtott szolgáltatás nem egészségügyi ellátás, nem irányul betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, kezelést vagy az előírt terápiát. A szolgáltatás nem minősül gyógyító eljárásnak, nem ígérek gyógyulást.